cölibátus alóli felmentés: Az érvénytelen szentelés esetét kivéve, a mai jog szerint a klerikusi állapot elvesztése (→laicizálás) és a ~ élesen elkülönül egymástól. Ez utóbbit csak a római pápa adhatja meg (281.k.). Ha viszont megadja, a pápai leirat a felmentéssel együtt és attól elválaszthatatlanul magában foglalja a klerikusi állapot elvesztését is. - A hatályos CIC a felmentés okait nem nevezi meg. A zsinat utáni időben a felmentési kérdés szabályozása többször változott. 1964. II. 2: a Szt Officium kebelében biz. alakult a laicizálási és felmentési ügyek számára. Egyben szabályokat határoztak meg az ide vonatkozó eljárásról. VI. Pál p. 1967. VI. 24: Sacerdotalis coelibatus enc-jában (AAS 1967:690.) a ~ lehetőségét és az előzetes vizsgálatot kiterjeszti olyan okokra is, melyeket addig a jog nem vett figyelembe. 1971. I. 13: a →Hittani Kongregáció egyszerűbb és gyorsabb laicizálási eljárást vezetett be, melynek végeztével a leirat a felmentést is tartalmazta (AAS 1971:303.). Ugyanez a kongr. 1972. VI. 26: nyilatkozatban fűzött magyarázatot az előző évben kiadott szabályaihoz, melyben már azt hangsúlyozta, hogy bármiféle indok nem elegendő, s hogy a felmentést nem adják meg automatikusan. - A jelenleg hatályos eljárási módot az Ap. Sztszék különböző okmányai határozzák meg, elsősorban a Hittani Kongr. 1980. X. 14: kiadott körlevele és normái (AAS 1980:1132.). A p. felmentést előkészítő sztszéki eljárás lefolytatására az 1989. II. 28. előtti kérelmek esetében a Hittani Kongr., azt követően az Istentiszt. és Sztségi Kongr. illetékes. A felmentést közlő leirat formája egyebekben nem változott. - A felmentés okai: 1. ha a pap, aki már rég elhagyta a papi életet, rendezni szeretné állapotát, melyen változtatni nem tud (pl. polg. házassága, gyermekek v. más kötelezettség miatt); 2. ha a papnak nem is lett volna szabad felsztelődnie, mivel szabadságát és felelősségét nem tartották kellően tiszteletben (pl. mert kényszer és félelem hatására vállalta a sztelést); 3. ha az elöljárók annak idején nem tudták kellően megítélni, hogy a jelölt tényleg alkalmas-e az Istennek sztelt cölibátusban való végleges megmaradásra. - Az eljárás lefolyása továbbra is az 1980. X. 14-i normákhoz igazodik. Vagyis a kérvények elfogadására és az ügy kivizsgálására az inkardináció szerinti helyi ordinárius, v. a megsztelt élet pápai jogú klerikusi intézményei tagjainak esetében a nagyobb elöljáró az illetékes. Ha az ügyet a saját ordinárius előtt nem lehet kivizsgálni, felkérhető erre annak a helynek az ordináriusa, ahol az érintett általában tartózkodik. Arányos okból a Kongr. más ordináriust is delegálhat erre. A kérelmező által aláírt kérvénynek az érintett adatain kívül a tények leírását és a kérés indokait is tartalmaznia kell, mégpedig alázatos hangnemben, mert kegy kéréséről és nem jog érvényesítéséről van szó. Joga itt Krisztusnak és Isten egész népének van a pap önfelajánlása és ígérete alapján. Az ordinárius nem köteles a kérvény nyomán az eljárást megindítani. Ha úgy dönt, hogy megteszi ezt, a biztonság kedvéért fel kell függesztenie a kérelmező klerikust a szt rendek gyakorlásától. Ettől csak az illető jóhíre vagy a közjó érdekében tekinthet el szükség esetén. Ez azonban általában fel sem merül, hiszen a polgári házasságkötéssel a klerikus magánál a jognál fogva felfüggesztődik (1394.k. 1.§). Ezután az ordinárius személyesen v. alkalmas pap útján gondoskodik az ügy kivizsgálásáról, s erről a jegyző iratot is készít. A vizsgálatnak elsősorban a fent felsorolt okok valamelyikének létét kell bizonyítania. Kérdőpontjainak jegyzékét a Sztszék minta gyanánt össze is állította. Az iratokat ezután az ordinárius szavazatával együtt a Sztszékhez három példányban fel kell terjeszteni. A szavazatnak a dolog igazságára és arra kell kitérnie, hogy nem áll-e fenn botrány veszélye. Az Ap. Sztszéknél a fent említett hatóságok folytatják az ügyben az eljárás további részét. A felmentő leirat a közlés pillanatától hatályos. Magát a felmentést be kell jegyezni a kérelmező keresztelési pléb-jának akv-ébe. A felmentést követő házasságkötésnek külső pompa nélkül kell történnie. A felmentett pap ezzel minden klerikusi jogát és kötelességét elveszíti, a felmentő leirat formulája külön is említi, hogy nem mondhat homíliát, nem lehet rendkívüli áldoztató, nem viselhet vezető jellegű pasztorális hivatalt, nem tölthet be semmilyen tisztséget szem-okban v. velük egyenlő megítélés alá eső intézményekben. Egyéb olyan felsőokt. intézményekben, melyek bármiképp is függenek az egyh. hatóságtól, vezetői vagy oktatói feladatot nem láthat el. Az egyh. hatóságtól nem függő felsőokt. intézményben sem taníthat teol. v. azzal szorosan összefüggő tárgyat. Alacsonyabb fokú oktatási intézményekben, melyek az egyh. hatóságtól függenek, szintén nem láthat el sem vezetői, sem oktatói feladatot, bár az oktatást illetően az ordinárius a botrány elkerülésével, józan belátása szerint másként is dönthet. Ugyanez vonatkozik az egyh. hatóságtól nem függő intézetekben való hitokt-ra is. A felmentett papnak tartózkodnia kell azoktól a helyektől, ahol korábbi állapotát ismerik. E tilalom alól a tartózkodási hely ordináriusa a korábbi inkardináció szerinti ordinárius meghallgatásával - ha ez szükséges -, felmentést is adhat, ha botrány veszélye nem fenyeget. A laicizált klerikust a leiratot közlő egyh. hatóság buzdítja, hogy új állapotának megfelelően vegyen részt Isten népének életében, és valamilyen vallásos vagy karitatív cselekedetet is előír számára. E.P.

Erdő 1991:188, 196.